Borókáéknál, az Andrássy közelében

…nem hajnal ötre érkeztünk Borókáékhoz szomszédolni. Azért merült ez egyáltalán fel, mert napfelkeltekor a leghangulatosabb az otthonuk – mondják: ilyenkor ébred Boró és a nap olyan csodás fénnyel úsztatja el a nagy ablakokon át a hálószobát és kúsznak tovább a sugarak a hatalmas kétszárnyú ajtón és a hosszú folyosón át a családi szobába, hogy ezt érdemes lett volna megnéznünk! Mégis, úgy éreztük, hogy átlépnénk egy egészséges szomszédolási határt, ha ezért az elményért bebújunk Boró és férje, Simon közé az ágyba és élvezzük a reggeli fényeket és a kávé illatát a nagy belmagasságú hálószobában.

Dél körül érkeztünk. Felmentünk (hát, igazából úgy másztunk fel az íves lépcsőházban) a több, mint 100 éves terézvárosi gangos ház legfelső emeletére. Már rémlik: ebben az épületben voltunk korábban, a nyitott házak egyik hétvégéjén, a Budapest100 rendezvénysorozaton. Na, szóval akkor most még izgatottabbak lettünk, hogy vajon milyen otthon fogad minket egy ilyen régi, patinás, igazi pesti házban. 

A gang végén, az ajtó előtt Boró fogad minket. Belépünk a folyosóra, friss pogácsaillat, a nagy polgári otthonokra jellemző kontrasztos fények (hol egész sötét, hol nagy világosság) és a több oldalon is nyitott ablakok miatt igazán kellemes, lágy légmozgás vár minket (még nyáron szomszédoltunk itt). A háromféle pogácsa miatt is örültünk, hogy nem ötre jöttünk: addigra még biztos nem készült volna el.

A nyári szünet miatt mindhárom gyerek otthon volt éppen és ki-ki a saját kedvtelésével foglalta el magát, a lakás különböző sarkában, ezt az idillt a lágy huzat fogta össze – és mi zavartuk meg. Boróka épp festett a hálószobájuk egyik szegletében kialakított alkotósarokban. Ez a hobbija. A legkisebb, Fanni festőállványa anyué mellett, sokszor csatlakozik anyu kreatív pillanataihoz. Most épp nem. A hosszú folyosó végén, a hálószobába vezető kétszárnyú ajtó félfájára rögzített hintán libben át a folyosóból a szobába, a szobából a folyosóra, a folyosóról a szobába… Lehet, nem is a huzat az, hanem ez a cuki tündérlány kavarja lágyan a nyári levegőt a lakásban. Nem bánja, hogy Judy fotózgatja, nyugodtan nézi hintázás közben a mesét a család egyik tagjától elcsent telefonon.

A nagyobb lány, Alíz a csajok közös szobájában, a saját részén olvas. Imád olvasni. Most a nagy virágmintás foteljében kuckózik. Elfelejtettem megkérdezni mit olvas egy 15 éves csaj a suli szünidejében. Szobatársa néha befut, kiváncsi, hogy mit csinálunk az ő birodalmában. A szülők hálószobájából (is) nyíló nagy gyerekszoba mértani pontosággal van elfelezve: jobb oldala a nagylányé, bal oldalon a kicsi rendezkedett be. Az ő oldalából nyílik az erkély is, amire a szülők hálószobájának ablaka is néz. Boróék gondolkodnak azon, hogy, az egyébként nagy ablakot teraszajtókra cserélik, hogy egyből tőlük is ki lehessen menni az erkélyre. De az újra nagy hajcihővel fog járni és mivel mindenképp, a ház méltóságához illő, szép fakeretes ajtókat szeretnének, nos, az egy újabb szép kis beruházás is lenne.

Apropó újabb átalakítás. A közelmúltban esett át a lakás egy nagyobb változtatáson: a konyha és cselédszoba közötti falat kidöntötték (és ez nagyjából pont ilyen egyszerűen történt: áthívták néhány haverjukat éééés: kidöntötték a falat). A most már nagyobb konyha nem csupán konyha, hanem egy igazi, kuckózós családi szoba, az otthonuk központja, nagy asztallal, puha kanpékkal, könyvekkel, játékokkal, hanglemezekkel, ereklyékkel. Végre Boróka sincs leszakítva a társaságról ha főz, a többiek pedig a nappaliban vannak. Nem is volt ez így fair! A lakás másik végében lévő nappaliból lett a szülői hálószoba, a hálószobából a csajok birodalma, a csajok korábbi közös szobájába pedig fiú tesójuk költözött, a két szoba között pedig egy gardróbszobát is kialakítottak. Nincs kész ezzel még az otthonuk. Soha nem volt és nem is lesz. Állandóan változik: a kérdés csak az, hogy épp mekkora mértékben. „Ha jövő héten visszajönnétek, megint másként nézne ki. Szerzek be új kedvenc tárgyakat, előveszem a régebbi párnahuzatokat, ide teszek ezt, oda teszek azt, lefestek egy falat, kísérletezek, kipróbálok ötleteket, barkácsolunk, nekiesünk, kidobjuk. Ez egy kicsit őrület is, de mi így élünk és imádjuk az ezzel járó nyüzsgést” – meséli Boróka. Mi is imádjuk Boróéknál a tökéletes tökéletlen részleteket, a kísérletezés nyomait, az átmenetiből lett állandót, a sutából lett rusztikust, a nem tervezettből véglegest és sok apró véletlent. Bátorság és szabadság vesz mindent körül. Bátorság, hogy merjék saját igényeikhez formálni a tereiket és szabadság, hogy úgy csinálják, ahogy épp jön és nekik tetszik.

Nyüzsgés közben lett is egy kicsit most is, mert a korábban a kis cselédszobából a csajok régi szobájába átköltözött fiú, Barnabás elkezdett gyakorolni az elektromos gitárján. Gyorsan be is néztünk az igazi kamasz-srác szobába. Poszterek a falon, erősítő a padlón, rendezett káosz – mindenhol. Kezdtek is felpörögni az események: Barnabás elkezdett pakolni és egész hamar már a gangon búcsúzkodik: irány az egyik nyári fesztivál!

„Simon nem ér haza a fotózásra, rengeteg a dolga” – mondja már a keskeny erkélyen Boróka, akivel kiültünk közben dumálni egy kicsit és megnéztük a kilátást. Egészen a Hősök teréig el lehetett régen látni. Most egy esetlenül, stílustalanul ráépített tetőszint blokkolja a szomszéd házon a kilátást. Nem feltétlenül a kilátás blokkolása az aláhúzandó, hanem, hogy egy szép belvárosi épületre ráeszkábáltak egy teljesen hozzá nem illő pluszemeletet palatetővel. Pfh. Ez csak innen látszik, az utca azért megmaradt (túlontúl is) rusztikusnak, több filmet is forgattak az Andrássyhoz közeli környéken. Egyszer ezt az erkélyt nézte ki magának egy film rendezője és operatőre egy jelenet forgatásához, így bekéretőztek Boróékhoz és egy napig bitorolták az erkélyt kameraállásnak.

Mi sem bitoroljuk tovább Borókáék otthonát, lövünk még egy-két fotót, közben a már csak csajok lenyomnak egy kártyapartit a kanapén, összeszedjük a folyamatosan ujjongó Szandit, akit alig bírunk leszedni az apró részletekről, Boróka művészi tárgyrendezéseiről és a hatalmas könyvgyűjteményükről – és búcsúzunk. Itt is jó érzés volt szomszédolni!

_____________________

Pintér Borókáról

Boróka angol-magyar szakos bölcsészként, fordítóként végzett az ELTE-n. Sokszínűségét és nyughatatlanságát mutatva tanult még zenét-karvezetést és jogot is, de ezeket végül nem fejezte be. Az egyetem óta fordít, 2000 óta saját cégében, 2006 óta az IKEA-nál; ott azokat az anyagokat, kiadványokat fogalmazza, magyarítja, amikkel a vásárlók találkoznak, köztük a világ legnagyobb példányszámában megjelenő magazinjának magyar verzióját, a az évente megjelenő IKEA katalógust is. 25 évig énekelt a Budapesti Monteverdi Kórusban, amit édesanyja, Kollár Éva vezet, és velük beutazta a fél világot – ha valamire, akkor erre nagyon büszke. Kiadványszerkesztő diplomát is kapott 2016-ban, így a fordítás mellett most már különféle kiadványokat, de főként egyedi magazinokat is tervez és készít megrendelésre.

www.pasztell.hu