Lórinál Kissvábhegyen

//

Lóri ha valamit magával vihetne jelenlegi otthonából, azok a nagy ablakok lennének, amik ugyanerre a teraszra és az árnyas ősfás kertre néznek. No, de Lóri marad, annak ellenére – ki fog derülni, hogy igazából pont ezért -, hogy a feltétele, hogy itt élhessen, hogy ne változtasson alapvetően az eredeti berendezésen és építészeti elemeken.

Veress Pál művész egykori otthonában él, a házrész még mindig a leszármazottai tulajdonában van – Lóri ismeri az unokákat, akik vele egyidősek, így lehetett Lóri a következő lakója a különleges hangulatú budai otthonnak. Egy rendes takarítás, rendszerezés, rendrakás, bútortologatás és tértisztítás után jött néhány mai darab. A végeredmény pedig egy bizsergetően izglamas, igazi budai művészlakás, tele a festő-grafikus alkotásaival, könyvgyűjteményével, eredeti bútoraival és építészeti megoldásaival és Lóri kitűnő értékeivel, amik viszik tovább Veress emlékét. Sőt, jöttek az új, slow life szokások is a régi házba: szelektív hulladékgyűjtés és esővízzel locsolás, egyszerű, funkcionális, saját kézzel készített mai bútorok és vásárokon lőtt vintage kiegészítők. Heti egy nagytakarítás, havi egy “lomtalanítás”, amikor az épp felesleges dolgoknak menniük kell.

Lóri művészettörténésznek tanult, most a Nemzeti Galéria csapatában különböző projekteken dolgozik. Ha nem a Galériából, de mégis ismerős, akkor lehet hogy láttad már az apró kaktuszainak készített aprócska kaspókat. Nevük is van: plaster plants, mert az első darabok gipszből készültek. Szóval Lórinál a Kissvábhegyen összefut a természet és a művészet, a régi és új, az aktív alkotás és a lassú élet, a változatlanság és a változás, az opulens részletek és a minimalizmus, a birtoklás és elengedés…

Nagyon sok töténet tapad rengeteg részlethez, de fejezzétek be az olvasgatást és merüljetek el a fotókban. Keressétek a titkos ajtó mögött rejtőző kis szobát, a világító macit, Veress Pál íróasztalát, ami Lóri munkaasztala, fürkésszétek a művész alkotásáit a falakon és az ajtókazettákban, a futónövény freskót (igen, van ilyen!), a bolygórendszert, a fényeket, az árnyékokat, a pirosra mázolt ajtókat, a régi, poros részleteket (nem, nem úgy, Lóri hatalmas rendet tart!) és a mégis friss összhatást. Pfh. De jó volt itt szomszédolni!

_________________