Bercinél Széchenyihegyen
//
Pontosan 8 éve költözött Széchenyihegyre Berci a Török utcai és a Pozsonyi utcai lakásai után. Közvetlenül ezelőtt az Orbánhegyen bérelt lakást és kutyasétáltatás közben rendesen bejárta a környéket és döntötte el, hogy itt szeretne élni. El is mesélte vágyát egy régi barátjának, aki egészen véletlenül pont akkor árulta lakását, és láss csodát, pont ez volt az és pont Berci vette meg (egy kisebb csavar után) 2010-ben, majd a felújítás után költözött 2011-ben. (Pletyka #01: azért csúszott a költözködés át 2011-re, mert az asztalos, aki készített a beépített bútorokat, elsikkasztotta a pénzt, ami enyhén szólva is okozott némi bonyodalmat a folyamatban).
Csendes, nyugodt környék, ha háromnál több autó megy el az utcában, akkor az már gyanús körülmény, vagy augusztus 20-a van, amikor a fél város erre a hegyre mászik fel a tűzijátékot megnézni. Csendre az egész napos hektikus jövés-menés miatt is szüksége van Bercinek.
“Teljesen zajkárosult vagyok, ezért is szerettem volna itt élni. A bátyám kürtművész és egész gyerekkoromban reggeltől-estig hallgattam a gyakorlását. Ha tehetném még kijjebb és feljebb költöznék, valahol a semmi, vagy egy erdő közepén. Egyedül az tart vissza, hogy nem akarom újra az életembe hozni az autót, az autózás, de napi négy órát sem szeretnék tömegközlekedéssel tölteni.”
Magyarország első panorámaliftjét itt építették meg, szanatórium, gestapo központ volt ez a különleges épület. Tovább fokozva a bizarr történeteket Berci otthona körül, már meg sem lepődünk, hogy Bercinek is csak a lakás megvásárlása után derült ki, hogy a nagypapájának – aki holokauszt túlélő- is volt ebben a házban lakása, amit államosításkor vettek el tőle. (Pletyka #02: Berci nagypapája a belvárosban élt, ez a Széchenyihegyi kis lakása csak nyári laknak szolgált.)
Mivel ez az épület szanatóriumnak épült, nagyon kicsi 25-30 négyzetméteres lakások vannak benne, bár néhányat ma már egybenyitottak, Berci egész kicsi otthona nagynak számít itt, mivel ez szolgálati lakásnak készült. Az alap elrendezésen ő nem változtatott, megtartotta az eredeti, vagy az idővel idekerült sármos részleteket is, például a rézkapcsolókat is, amik egy párizsi bolhapicról jöttek. (Pletyka #03: Ráznak. Szigszalaggal biztonságosak csak).
________________
Berciről
“Két dolog érdekel igazán az életben, a jóga és a filmek.
Nyolc évig astangáztam, majd családi nyomásra elvégeztem életem első jógaoktató képzését. Varga Judit flow képzése indított el az oktatói pályán és bár sosem gyakoroltam és tanítottam ebben a stílusban, sokat köszönhetek Juditnak, mert olyan gyakorlati tudással ajándékozott meg, ami elég önbizalmat adott ahhoz, hogy elkezdjek tanítani. Évekig kerestem azt az irányzatot, ami legalább annyira inspirál, mint egykor az astánga. Pár évig a Bandha Works vinyásza kráma óráit látogattam, Rácz Timi és Szalai István vezetésével, ekkor kezdett körvonalazódni, hogy mi az az irányzat, ami hasonló kihívást jelent a számomra, mint egykor az astánga.
Az új időszámítás 2013-ban kezdődött, ekkor ismertem meg Gokulacandrát (Jani Jaatinen): ettől a perctől kezdve tudtam, hogy csak tőle akarok tanulni, ő volt az, aki úgy inspirált, mint a kezdetekkor első tanárom, Szil Kati. Az elmúlt években három képzésén is részt vettem Gokulacandrának, vinyásza és hatha stílusban is. Amióta vele gyakorolok, csak az általa tanított Gokul metódust gyakorlom és tanítom is, dinamikus és statikusabb stílusban egyaránt. A metódus elsősorban az energetikai testre koncentrál, fő célja a bandhák, vagyis a testünkben taláható energetikai központok felismerése és azok helyes működtetése.”
