Gyurinál a Nyóckerben

Mióta élsz itt?

16 éve.

Mindig ilyet helyet kerestél, nagy terasszal?

Nem, nem kerestem. Ha átnézünk a tetők fölött, ott látszik, azoknak a nagy paneleknek a tetején éltem, kis lakást alakítottunk át. Nem terveztem váltani, inkább rengeteget utaztam. Aztán egy ismerősöm, aki ezt a lakást értékesítette annak idején, erősködött, hogy nézzem meg. Rávettem magamat, feljöttünk ide a hatodikra – akkor még csak a téglafalak álltak, ez egy újépítésű itt a nyolcadik kerületben. A teraszon meg semmi, csak a kilátás, a nagy tér és a benne rejlő lehetőségek. Megláttam, és azt mondtam, hogy ez kell nekem!

A terasz miatt?

Igen, mert nem akkora, mint egy kert, munka után nem győznék gondozni holdnyi földeket, de elég nagy ahhoz, hogy szabadságot adjon nekem és esténként kiüljek. Én voltam az első, aki ajánlatott tett, ez a ház legexklúzívabb lakása, legfelül, tetőterasszal – úgyhogy belevágtam és megvásároltam. Én alakítottam aztán ki a belsőt, az eredetileg tervezett válaszfalak többsége nem került be és a lehető legtágasabbra akartam belül is, hogy ne fulladjak meg – így bent nincs kádam és nagy étkezőasztalom sem.

Ezelőtt 16 éve milyen hangulat volt itt a nyolcadik kerületben?

Ezelőtt is a nyóckerben laktam, semmi gondom nem volt a nyóckerrel. Mert bár történnek itt sztorik, de ugyanolyanok történnek a Moszkván is, a Nyugatinál is. Tulajdonképpne nem izgatott – rabul ejtett a terasz kínálta lehetőség. A lakás az átlagos: 52 négyzetméteres, van ablaka, van fürdőszoba, konyha, ágy, nappali tévével (haha) – a terasszal lett az otthonom különleges. Ez volt akkor is ennek az egész történetnek a mozgatója, amibe fülig bele tudtam szeretni.

Amikor megláttad először a teraszt, mit képzelt él, mit szerettél volna itt látna?

Fűszerkertet. Az én munkáimat a fűszerek “segítik”, azokkal veszem magam körül és használom őket a munkámhoz. Ha az ember ezeket kihagyná, akkor egy sima hússütő, pörköltfőző, ecetes-cukrosvizes salátalé készítő lenne, de ezekkel a friss fűszernövényekkel teljesen más dimenzióba lehet vinni a főzést. Eltűnik az unalmas hús, és jön az izgalom, játék a fűszerekkel. Ezek vesznek most körül, ezek segítik a munkámat és ezek hozták meg a sikeremet és népszerűségemet, így tudtam kiemelkedni.

Gyuri terasza igazi slow life hely a nyüzsgő város felett. Szinte senki nem lát rá, egy kellemes nyugalom sziget. Gyuri itt kezdi a napját: reggel (hajnal!) 5-kor itt issza meg a kávéját madárcsicsergés kíséretében és ha hazaér, ide jön ki először, este pedig itt piheni ki a sűrű napot zene mellett. Nem ritka a mókusok látogatása sem, de megfordult vadászgörény is. És ha valakinek ismerős a helyszín, akkor az sem véletlen: a mókusok mellett tévéstábok is sűrűn jönnek Gyuri teraszára forgatni. Ha az időjárás engedi, természetesen a tetőterasz partihellyé is átalakul, a szezont pedig Gyuri áprilisi szülinapja nyitja (de adott jótékonysági vacsorát az amerikai nagykövet is itt). Gyuri vágya, hogy végre egy téli forraltboros összejövetelt is tarthasson barátainak, de – hogy a részletekbe ne is menjünk bele – egy privát lazulós álma is van: a zöld lábaskádat mínusz 20 fokban forró vízzel feltölteni és megmártózni benne hóesésben.

________________________________

KALDENEKER GYURIRÓL

Kaldeneker Gyuri a ceglédi szakácsképző szakiskolában tanult. Itt sajátította el a szakma alapjait, a magyaros konyha ízvilágát. Végül tanulmányait fél évvel korábban fejezte be, mint a többség, mert eredményei alapján eljutott a szakma kiváló tanulója országos versenyre, és így előbb megkaphatta  a bizonyítványt. Gyuri volt magánszakács, a kanadai nagykövetség szakácsa, főző műsorok szakmai tanácsadója, véleményezője, segítője, rengeteg televíziós és nyomatott magazinban jelent meg ő és receptjei. Főzött Michael Jackson ügyvédjének is, a Magyar Újságírók Szövetségének tagja, de legfőképpen a fűszerek és a bátor színek szerelmese és szenvedélyének, a Lekvárosházának tulajdonosa.

www.kaldeneker.hu